1.) - 2.) Rábasztál, mert pont dolgoztam külföldi lapnál, a Financial Timesnál, kifejezetten, sőt kurvára figyeltek arra, hogy milyen magyar nyilatkozóik legyenek. Nem, természetesen nem az érdekelte őket, hogy Magyarországon milyen hullámai lesznek egy nyilatkozatnak, hanem az, hogy a nyilatkozó releváns legyen és ne legyen nyilvánvalóan véresen elfogult az ügyben, amiről kérdezik. Pont ugyanúgy mérlegelték, kit kédezzenek meg, mint az angol kiadás angolokról és angoloknak szóló cikkeinél

3.) Antall a Csurka-platformot kiszorította az MDF-ból, a platform új pártot alapított, ami sikertelennek bizonyult. Eddig a tények, innentől van a hiszti.

A náci csürhe követeléseit meg nyilván komolyan veszi a kormány, hiszen közismert nácikról van szó!!

unheimlich:

1) Mint azt pont az előbb írtam, a külföldi lapot a lehető legkevésbé sem érdekli, hogy a benne megjelenő cikk alapján Orbán a szavazóival mit tud elhitetni. Elég vicces lenne, ha a külföldi lapok szerkesztőségei figyelembe vennék, hogy a magyar csürhének mi jön le az írásaikból.

2) Majd kérdezz meg valakit, aki látott már újságot, hogy milyen alapon választják ki a nyilatkozókat. Konrád György és Schiff András (mint látható) ott is híres emberek, megvan az elérhetőségük, és a szerkesztők feltehetőleg úgy ítélik meg, hogy az olvasókat érdekli, hogy mit mondanak - legalábbis annál biztos jobban, mint ha felkutatnának egy új nyilatkozót, aki a magyar közönség számára talán hitelesebb (hahahaha, melyik része számára), de az ő olvasóik számára viszont tök ismeretlen. Ezt elvárni kb. annyira életszerű, mint azt várni, hogy az index szerkesztőségben egész éjszaka ott üljön valaki arra az eshetőségre készülve, hogy ha meghal Steve Jobs, akkor a hír megjelenése után fél perccel kitegye, hogy egy életből ellesett példát mondjak.

3) Ízlés és megközelítés kérdése, számomra Magyarország rettenetességéhez nagyban hozzájárul, hogy az ember már meg fel sem kapja a fejét egy kis cigányozáson vagy zsidózáson, akár a játszótéren hallja, akár kormányközeli újságban jelenik meg. Ehhez biza jelentősen hozzájárult az, ahogy Antall a Csurka-féle platformot, aztán a Fidesz a szélsőjobbot kezelte.

Lehet azon viccelni, hogy nem lőttek Dunába senkit, hihihi, de az ilyesmire érzékenyebb kultúrákban az is szélsőjobbal való kokettálásnak minősül, ha kapnak egy színházat, nem küldik el őket minden adandó alkalommal a faszba vagy ha (hogy egy itthon szintén a kb. ki nem szarja le kategóriába tartozó, külföldön elég nagy visszhangot kiváltó ügyet mondjak, az Alföldi körüli hisztit) egy jó darabig nem lehet tudni, hogy a náci csürhe követeléseit mennyire veszi komolyan a kormány.

kosullo:

Hát a lónak a faszát. Vajon az jó lett volna, ha egy amerikai lap 1937-ben Leni Riefenstahl független értelmiségit kérdezi meg arról, hogy veszélyt jelentenek-e a nácik?

És az Inkei cikkében arról volt szó, hogy a kamu, irreleváns, hisztérikus, elfogult megszólalók miatt olyan ügyekben verik a habot, amik egész egyszerűen nem igazak. Pedig milyen sok más ügyben joggal lehetne verni. Hogy Magyarország rettentő hely, de egy rakás, márkás lapot olvasó külföldi meglepődne, ha idejönne, mert a legkevésbé sem ÚGY rettenetes, ahogy a hisztérikus jelentéktelenek nyilatkozataiból kirajzolódik. A a faszfej Schiff-félék miatt van az, hogy az Orbán el tudja hitetni egy rakás emberrel, hogy csak sima magyarellenes uszítás folyik, hiszen az ember elolvassa ezeket a nyilatkozatokat, tudja, hogy nem igazak, ezért akkor már azt is elhiheti, hogy a többi is hazugság, amit a nyugati lapki írnak.

(Source: inkeibence)